Speculum Historiae Debreceniense 30. Szerző: Orosz István Debreceni Egyetem
Történelmi Intézet, 2020 Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. A
Horvátország nélkül számított történelmi Magyarországnak több mint harmada.
Ennek ellenére a tájtörténeti kutatásokban távolról sem áll olyan előkelő
helyen, mint Erdély, vagy a Dunántúl. Messze meghaladná egy előszó terjedelmét,
ha ennek okát a különböző tudományágakban kutatni kezdenénk. E tekintetben az
agrártörténet valószínűleg a néprajzhoz áll a legközelebb, ahol sokáig az a
felfogás uralkodott, hogy a peremvidékek sokkal jobban őrizték a népi
hagyományokat, mint az ország közepén lévő Alföld. Györffy István volt az, aki
felfedezte a sajátos alföldi hagyományrendet, amely semmivel sem volt kisebb
értékű a peremterületek szokásrendjénél. Magam 60 éves kutatói múltamban, bár a
történeti tájak elemzését mindig fontosnak tartottam, s meggyőződésem volt, hogy
az ország gazdasági, társadalmi története csak a tájak történetének együtteséből
ismerhető meg, kezdetben nem ismertem fel az alföldi táj agrártörténeti
jelentőségét, noha egész életemet elköteleztem egy alföldi egyetem és egy
alföldi város: Debrecen mellett. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés
éve: 2020 Terjedelem: 348 oldal Tartalomjegyzék: Az alföldi agrárfejlődés
történeti útja / Mezővárosi fejlődés a Felső-Tiszavidéken a 14?15. században /
Böszörmény mezőváros 1410?1609 / Parlagoló földművelés az Alföldön / Változások
a földművelés rendszerében az Érmelléken és a Sárréten 1715?1728 között /
Mátészalka újkori története a jobbágyfelszabadításig / A dinnyés kertekről /
Berettyóújfalu agrárviszonyai a 17?18. században / A ?rideg? tanya / Az Alföld
mezőgazdasága és a Tisza-szabályozás / A szabad gazdálkodás elterjedése
Északkelet-Magyarországon a 19. század végén / Mándok birtokviszonyainak
változásai 1870?1909 / Rövidítések jegyzéke / A kötetben szereplő tanulmányok
eredeti megjelenési helyei