Szerző: Széchenyi Ágnes Osiris Kiadó, 2022 Schöpflin Aladár az egyik legnagyobb
magyar irodalomkritikus. Ötven évet töltött a Franklin-Társulat kötelékében mint
a Vasárnapi Ujság egyik szerkesztője és a kiadó irodalmi vezetője. 1908-tól, a
Nyugat megindulásától 1944-ig, a Magyar Csillag megszűntéig jelen volt a
szerkesztőségben, majdnem végig a folyóirat címlapján. Ez a fajta állhatatosság,
hűség önmagában is páratlan. De olyasmire volt képes, amire csak kevesek: magyar
irodalom történetét olyan összefüggő, nagy folyamatnak, áramlatnak látta,
amelynek nincs kezdete és nincs vége. Társadalmi modernizáció és irodalom
számára összefüggő fogalmak voltak. Jól látta a különbségeket, nagyon is értette
a nemzedékváltást, de mentalitás, az ízlés állandósága mögött rejlő motívumokat
is. Ekként volt értő kritikusa korának, Szabolcska Mihályé éppúgy, mint a
számára meghatározó, ?szemnyitó? Ady Endrének. Azok sora, akikről érdemben írt
elér a közelmúlt nagy alkotóihoz, Ottlik Gézához, Nemes Nagy Ágneshez, Szabó
Magdához, Mándy Ivánhoz. Széchenyi Ágnes monográfiája ezt az utat kíséri végig,
törekedve a megértésre, a Schöpflint körülvevő dinamikus közeg és kapcsolati
háló rekonstruálására. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 546 oldal