Szerző: Tari János L?Harmattan Kiadó, 2012 A néprajzi filmezésnek, de különösen
az utóbbi évtizedekben kialakult antropológiai filmezésnek éppen az a
jellemzője, hogy maguk az alkotók, a filmek készítői egy személyben művészek,
gyakorló filmalkotók és elméleti szakemberek a vizuális antropológia és a
néprajzi kutatás területén. Tari János egyike ezeknek a szakembereknek, olyan
néprajztudós, aki a film segítségével fejezi ki magát, képekben gondolkozik, és
filmalakban adja közre terepmunkája és kutatási eredményeit. A szerző a tudós,
az alkotó, a filmkészítő gyakorlati tapasztalataival kiegészítve írt elméleti és
módszertani kérdésekről. Az etnográfiai film határműfaj ? a dokumentumfilm és a
művészi játékfilmfilm egyaránt sokat merített a jó néprajzi filmekből. A könyv a
hagyományos film-nyersanyagra készített művekkel foglalkozik, mert ennek
története lényegében befejeződik a XX. század végén. A bevezető filmtörténeti
fejezete után a külföldi néprajzi filmezés főbb állomásait és elméleti
meghatározásait mutatja be a szerző, majd a néprajzi filmtípusokat, a definíciós
kísérleteket és a módszertani próbálkozásokat elemzi a vizuális antropológiai
szakirodalomból. Egyben felidézi a XX. század néprajzi filmjeinek legjobbjait. A
mű gerincét ? mintegy félszáz oldalon ? a hazai filmezés részletes bemutatása
adja. Különös értéke ennek a résznek, hogy illusztrációi (moziplakátok,
terepmunka-fotók stb.) legnagyobb részt csak a könyv első kiadásában kerültek
publikálásra, ez a második, bővített kiadás tartalmazza a Néprajzi Múzeum
Mozgóképgyűjteménye digitális elérési módjának leírását is. A kötet utolsó
harmadában a szerző a néprajzi filmezésben szerzett gyakorlati tapasztalatait
összegezte. Az utószó pedig irányt jelöl az új médiumok megjelenése eredményezte
lehetőségek közötti eligazodásban. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 236 oldal