Szerző: Szilveszter László Szilárd L?Harmattan Kiadó, 2016 A magyar irodalom
egységessége vagy a trianoni határok mentén szerveződő regionális megosztottsága
egyike azon lezáratlan kérdéseknek, amelyek kijelölték a rendszerváltás utáni
irodalomtörténeti kutatások irányát. Ma is létezik határon túli irodalom, vagy a
magyar kultúra földrajzi, ideológiai megosztottsága véget ért a kommunista
diktatúrák bukásával? Melyek azok a kritériumok, amelyek meghatározzák egy
alkotó vagy egy adott lírai mű identitását? A második világháború utáni erdélyi
költészet elemzése során a szerző azoknak az esztétikai-poétikai irányzatoknak a
bemutatására vállalkozik, amelyek az 50-es, 60-as, majd a 70-es és 80-as évek
sajátosságain át a kortárs erdélyi líra jellegzetességeihez elvezetnek. Tíz
erdélyi költő alkotásait számba véve azt vizsgálja, hogy a különféle
identitásalakzatok miként hozhatók kapcsolatba az elmúlt bő fél évszázad
ideológiai-politikai változásaival és a társadalmi viszonyok átalakulásával.
SZILVESZTER LÁSZLÓ SZILÁRD PhD (1976) irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait a
Babe??Bolyai Tudományegyetemen végezte 1999-ben, ugyanitt szerzett doktori címet
2008-ban. Kutatási területe a XX. századi és a kortárs magyar líra. Eddig
megjelent kötetei: ?Festett az arcom nékem is...? Irónia a modern és posztmodern
költészetben (2009), Az irónia nyelve a két világháború közötti magyar lírában
(2012), Értékválság és értékváltás... Szemelvények az elmúlt száz év magyar
költészetéből (2013).