Szerző: Nagy Beáta L?Harmattan Kiadó, 2015 Keveset tudunk arról, hogyan
bátortalanítja el a műszaki és természettudományok iránt érdeklődő lányokat a
társadalmi környezet: a szülők, a középiskolai és egyetemi tanárok, az elvárások
vagy éppen az egyetemre járó fiúhallgatók, majd pedig a férfiakra szabott
munkahelyi környezet. Ez a könyv arról szól, hogy miért tanul kevés lány műszaki
és informatikai területen, milyen vélekedések vannak a nemek eltérő
pályaválasztásáról, a nemi jellegzetességekről és szerepekről, illetve a
támogató intézkedésekről. A kutatás a hazai műszaki felsőoktatás egyik
meghatározó, nagy hagyománnyal rendelkező intézményében zajlott. Azt vizsgálom,
hogy az adott szervezetben mi jellemzi a nemi rendet strukturális szempontból
(azaz milyen a női hallgatók kisebbségi és alárendelt pozíciója), és milyen nemi
kultúra domináns. A kutatás során hallott vélemények gyakran ellentétbe
állították a fiúkat és a lányokat (szorgalmas lányok?hanyag fiúk, magolós
lányok?kreatív fiúk). A lányokat általában nem az intellektuális képességeikért,
hanem szorgalmuk, kitartásuk, céltudatosságuk és összeszedettségük miatt,
illetve közösségi készségeikért dicsérték. Az oktatók szerint a külvilágot az
jellemzi, hogy a lányokat a sztereotip pályák választására ösztönzik, az otthoni
munkamegosztásban is egyenlőtlen a helyzetük, az anyaság pedig végképp
lehetetlenné teszi számukra, hogy klasszikus műszaki vagy informatikai
karrierben gondolkodjanak. A megkérdezett tanárok ritkán gondolták úgy, hogy a
kérdésben az egyetemnek bármilyen tennivalója lenne.