Néhány fejezet a magyar néprajztudomány és muzeológia történetéből Szerző: Hála
József L?Harmattan Kiadó, 2014 Hála József gyűjteményes kötete a magyar
etnográfia és folklorisztika (ennek részeként a néprajzi muzeológia)
kutatástörténetének az eddigieknél alaposabb, pontosabb, hitelesebb bemutatására
vállalkozik. Hisz a szerző nem csupán a magyar néprajz klasszikusaiként tisztelt
?főműveket? olvasta újra, hanem minden olyan forrást felkutatott mely
kapcsolatba hozható a több máig inspiráló hatású tudóssal (többek között Ipolyi
Arnold, Herman Ottó, Jankó János, Katona Lajos, Herrmann Antal) és művével.
Vizsgálata körébe az életrajzi tényeket rejtő anyakönyveket, a gyűjtési-kutatási
körülmények megannyi nehézségéről, a kutatótársakkal és/vagy riválisokkal
kapcsolatos ellenszenv kialakulásának okairól beszámoló magánleveleket és az
egykorú sajtó-tudósításokat is bevonta. A magyar néprajz más tudománytörténeti
igényű összefoglalásaival ellentétben Hála József cikkeiben nem csak az
iránymutató eszmékkel, a programadásokkal foglalkozik, hanem felhívja a
figyelmet azokra, akik a tekintély-elv alapján ?vezetőként? elismert-elfogadott
személyiségeinek kezdeményezéseire a gyakorlati kutatómunkára önként
vállalkoztak, és ily módon vissza is hatottak a diszciplínára, éppen ezért, akik
megismerése nélkül hiányos lenne a magyar néprajz tudománytörténetéről alkotott
képünk. Bár kimondatlanul, a szerző egy el nem hárítható tudománytörténeti
feladatra is figyelmeztet: vajon milyen mértékben gazdagodott a 19-20. században
kialakuló magyar néprajz szemlélete és módszere annak folyományaként, hogy
egykoron a jeles és névtelen elődök másképpen értelmezték, mint mi, és mi is
tekinthető ?rokon?, következésképpen együtt, hasonló szemlélettel művelhető
tudományos diszciplínának? A kötet adatai: Megjelenés éve: 2014 Terjedelem: 624
oldal