Szerző: Pierre Michon Fordította: Szőcs Imre Gondolat, 2014 Mások történetein
keresztül eljutni saját magunkhoz talán nem is a leghosszabb út. A Kisbetűs
életek szerzője mások kitalált élettörténeteit elmesélve sajátos önarcképet
vázol fel. És bár a történetek kitaláltak, a hozzájuk tartozó személyek valósak:
a szerző nagyszülei, rokonai, iskolatársai és mások, akikkel, sokszor
véletlenszerűen, élete során találkozott. Michon a középkori vallásos
irodalomból ismert műfaj, a szentéletrajz mintájára mesél el életeket, költ
legendákat jelentéktelennek tűnő, hétköznapi személyek köré, de általuk a saját
történetét, íróvá válásának kálváriáját beszéli el. Aki egy életet mesél el,
véli Michon, ugyanakkor egy halál krónikásává is válik. És a Kisbetűs életek
aprócska hőseinek halálában az író a saját halállal való szembesülését, az
efölött érzett megrendülését is megírja. Michon szövegének stílusa erősen
költői, barokkosan indázó, ugyanakkor célratörően precíz. Éppen ez a rendkívül
eredeti és erőteljes, irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal átszőtt prózanyelv
az, amely Pierre Michont a kortárs francia próza egyik meghatározó egyéniségévé
avatta. Pierre Michon 1945-ben született Châtelus-le-Marchaix-ben. Az 1984-ben
megjelent Aprócska életek volt az első regénye, mely komoly kritikai
elismerésben részesült, s elnyerte a France Culture díjat. Michon ma már a
kortárs francia irodalom egyik legismertebb alakjának számít, munkáit számos
nyelvre lefordították. A Kisbetűs életek az első magyar nyelven megjelent
regénye.