Szerző: Káli István Noran Libro Kiadó, 2017 A 20. század derekán, majd második
felének elején a világnak ezen a közép-kelet-európai részén volt egy jókora
tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán
valamiért meghasonultak, s a kezdetben villódzó fény, mely a tekintetükből
áradt, mindössze arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint
fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük
tartozott Kormos Albert is, akihez a kor történetei véletlenül vagy kevésbé
véletlenül kötődnek, s aki köré, de inkább akire e történetek hordalékai,
piszkai lerakódtak. Vele is az történik élete során, ami sokakkal, akik abban a
korban és ott éltek, annyi különbséggel, hogy ő néha tudja, minek részese, néha
éppen csak megsejti, de legtöbbször fogalma sincs róla. Ezért aztán ? bár amúgy
megbecsült ember, a tudása, a szorgalma érték, s ő emberi természetéből fakadóan
mindent meg is tesz, hogy a megbecsülést, a tudást, a szorgalmat javakra váltsa,
újabb meg újabb bizonyítékokat mutatva fel arra, hogy nem élt hiába ? semmivel
nem, vagy alig befolyásolja saját sorsának alakulását. És amikor közel az
ötvenhez, egy emberélet szempontjából rövidke idő alatt a saját rendje is
felborul, ereje fogytán úgy érzi, minden elmúlt, ami szép volt. Magába zárkozik,
és a szinte folytonos álmatlanság napjai, hetei, hónapjai alatt állandóan a
külső okokat kutatja, míg fel nem vetődik benne, hogy az okot talán önmagában
kellene keresnie. A kötet adatai: Formátum: 140 x 210 mm Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 512 oldal