Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint
kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig
tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége
feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a
gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk
gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk - hiszen nem áll már rendelkezésre
olyan társadalmi hagyomány, ami megszabná az ilyenkor szokásos teendőket, és
ezáltal segítene, vezetne bennünket -, akkor könnyen előfordulhat, hogy a minket
ért tragikus veszteség nemcsak a saját további sorsunkat, de az utánunk jövő
generációk sorsát is negatívan befolyásolhatja, súlyosan megnehezítheti. Polcz
Alaine élete során rengeteget tett mind a halálra készülők méltóságáért, mind a
gyászolók megsegítéséért. A Magyar Hospice Alapítvány megalakítása és a klinikai
munkája mellett kutatásokat végzett, tanfolyamokat szervezett, tanulmányokat
írt, és nemcsak elméletben, de a szó szoros értelmében is fogta a haldoklók és a
gyászolók kezét.