Szerző: Anne Applebaum Európa Könyvkiadó, 2024 Valósághű beszámoló Sztálin
napjainkig ható, kegyetlen tervéről, mely több millió ember életébe került.
Sztálin 1929-ben hirdette meg a mezőgazdaság - hatásait tekintve egy második
szovjet forradalommal felérő - kollektivizációját, amely parasztok millióit
kényszerítette, hogy a földjükről lemondva belépjenek a kolhozokba. Az eredmény
katasztrofális éhínség volt, amely a legtöbb halálos áldozatot követelte az
európai történelemben. 1931 és 1933 között legalább ötmillió ember halt meg a
Szovjetunióban. A szovjet állam azonban segítségnyújtás helyett arra használta a
katasztrófát, hogy megszabaduljon egy politikai problémától. Anne Applebaum a
Vörös éhínség-ben azt állítja, hogy az áldozatok közül több mint hárommillió
ukrán volt, akik nem egy rossz politika véletlenszerű áldozataiként vesztek oda,
hanem azért, mert az állam tudatosan pusztulásra ítélte őket. A szerző
bizonyítékokkal szolgál egy régóta fennálló gyanúra: miután Ukrajnában a
szovjethatalmat lázadások sora tette ingataggá, Sztálin úgy döntött, hogy
elpusztítja az ukrán parasztságot. Az állam lezárta a köztársaság határait, és
elkobzott minden hozzáférhető élelmiszert. Gyorsan bekövetkezett az éhínség, és
az emberek megettek bármit: füvet, fakérget, kutyákat, elhullott állatokat.
Némelykor egymást ölték, hogy élelemhez jussanak. Applebaum műve lebilincselő
olvasmány; felidézi a huszadik század legsúlyosabb bűncselekményeinek egyikét,
és bemutatja, miképpen jelenthet ismét fenyegetést, immár a huszonegyedik század
politikai rendjére. A könyv letaglózó erővel, precízen írja le az iszonyatot,
amelyben a rendkívüli gonoszságot túlélni igyekvő embereknek részük volt. A
kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 512 oldal