Szerző: Takács Tibor Jaffa Kiadó, 2021 1983-ban Erdős Péter, a Magyar
Hanglemezgyártó Vállalat menedzsere és a magyar könnyűzene mindenható ura
röpiratban szólalt fel a zenei életben jelentkező szennyhullám ellen.
Csúsztatásokkal és hazugságokkal teli írása nem csupán az őt személyében támadó
CPg együttest vette célba, de elítélően szólt az egész akkoriban jelentkező
újhullámos és punk zenei irányzatokról is. Erdős valótlan állításai aztán
furamód önálló éltre keltek, és néhány év leforgása alatt már közvélekedésnek
számított, hogy a punkok szélsőséges eszméket vallottak, a CPg pedig fajgyűlölő
zenekar volt... De kik voltak valójában a punkok? Hogyan és mikor jelentek meg a
magyar könnyűzenei életben? Milyen kép élt róluk a sajtóban? Mit gondolt róluk a
párt ifjúsági szervezete vagy éppen az állambiztonság? Miféle titkos és nem
titkos nyomozások folytak a CPg tagjai ellen, és miért kapott az együttes három
tagja letöltendő börtönbüntetést? Legfőképpen pedig: hogy terjedt el róluk az a
hazugság, hogy cigányellenes dalokat énekeltek? És mi köze volt mindehhez Erdős
Péternek, a hivatalos és a szamizdat sajtónak vagy épp a punk szubkultúra
sajátos nyilvánosságának? Takács Tibor történészt nem hagyta nyugodni a kérdés,
és nyomozásba kezdett, hogy kiderítse: mi állhatott a makacs hazugság
hátterében. A korabeli újságcikkek és az állambiztonsági iratok alapos
feldolgozása révén a szerző nem csupán a CPg történetét és legendáját helyezi új
megvilágításba, de könyve bepillantást enged az állampárti rendszer könnyűzenei
életének hatalmi viszonyaiba és a kései Kádár-korszak többrétegű nyilvánosságába
is. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 240 oldal