Szerző: Gyenge Zoltán L?Harmattan Kiadó, 2020 Hogyan férhet össze a Trónok harca
és Hegel? Válaszom: könnyedén. Most, a nagy bevándorlási vagy migrációs hullám
idején az érzelmek teljesen elszabadultak. Egyik végén egy átgondolatlan
?Willkommenskultur? állt (szeressük az idegent), a másikon a fal (védjük meg
magunkat az idegennel szemben). Hogy igazságosak legyünk sem egyik, sem másik
?oldal? nem érezte, hogy álláspontja bármiféle megalapozásra szorulna, inkább
hitek, és a hitekből kicsapó éles indulatok, sőt gyűlöletek feszültek /
feszülnek egymásnak. Érzelmekkel szemben nehéz érvelni. Ezért ez az írás
semmiképp sem akar sem egyik, sem másik nézet, eszme, ideológia stb. mellett,
vagy akár ellen, állást foglalni. Csak felhívja a figyelmet: Nem lehet beszélni
az idegen vagy más fogalmáról, anélkül, hogy ne az ?azonos? legyen origója
mindenfajta elemzésnek. Meglehetősen érdekes, hogy erre szinte senki sem figyel,
pedig tényleg elég lenne egy kicsit Hegelt olvasni. Hiszen az ?azonos? nincs
?más? nélkül, és ez fordítva is igaz. Majd az ?idegen? következik, amely nem
feltétlenül azonos a ?más? fogalmával: ugyanis az ?idegen? mindig a ?más?, de a
?más? nem feltétlenül az ?idegen?. Végül, aki értően nézi A trónok harcát, az
tudja, hogy az idegen radikális fogalma következik: az ?ellenség?. És az
ellenség? mindig az ?idegen?, de az ?idegen? nem feltétlenül az ?ellenség?.
Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy
megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni,
mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és
jogát). Mert ne gondoljuk, hogy a probléma oly könnyed, ahogy Samwell hiszi:
?tágra nyílt szemmel figyeli, ahogy a Más összezsugorodik és tócsává olvad (?)
végül nem maradt belőle más, csak a sárkányüveg tőr, amelyet gomolygó gőzkoszorú
vett körül.? (Trónok harca) A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve:
2020 Terjedelem: 136 oldal