A modern kor összes politikai rendszerét három különböző ideológia szülte: az
első és legrégibb a liberalizmus, a második a marxizmus, a harmadik pedig a
fasizmus. Az utóbbi kettő megbukott, s eltűnt a történelemből, az első pedig nem
ideológiaként működik tovább, hanem magától értetődő gyakorlatként. A világ ma
egy politika utáni valóság szélén áll. A liberalizmus értékei olyan mélyen
beágyazódnak az átlagemberbe, hogy nem is észleli: egy ideológia működik
körülötte. Ennek következtében a liberalizmus a politikai diskurzus teljes
kisajátításával fenyeget, valamint azzal, hogy a világot teljes egyformaságba
süllyeszti, elpusztítva mindazt, ami a különböző kultúrákat és embereket
egyedivé teszi. Alexander Dugin (1962) a posztszovjet korszak egyik
legjelentő-sebb orosz szerzője és politikai kommentátora szerint ezen
apokaliptikus helyzetből való kikerüléshez negyedik ideológiára van szükség.
Olyanra, ami tradicionális metafizikai megalapozottsággal a háta mögött
átrostálja az első három romhalmazát, használható elemek után kutatva, de
eközben új és egyedi marad. A szerző nem pontról pontra meghatározott programmal
áll elő, hanem körvonalazza azokat a jellemzőket és témákat, amelyek körében
mindez kibontakozhat. ?A negyedik politikai eszme nem áll rendelkezésünkre
minden erőfeszítés nélkül. Lehet, hogy megszületik, lehet, hogy nem. A
létrejöttéhez szükséges előfeltétel az elégedetlenség; elégedetlenség a
posztliberalizmussal mint univerzális gyakorlattal, a globalizmussal, a
posztmodernitással, a ťtörténelem végévelŤ, a fennálló állapottal szemben,
elégedetlenség a 21. század hajnalán zajló folyamatokkal szembeni
tehetetlenséggel.?