Illanó otthon Oskar nagyapa egyik szokása az volt, hogy megszámolta a
közvetlenül az állomás mögött álló ház erkélye alatt elzúgó tehervagonokat. A
nagyapa egykor a közeli üzemben öntötte az alumíniumot, ami Olaszországba, onnan
pedig az egész világba eljutott. Ezzel szemben az ő legtávolabbi utazása egy
svájci kisvárosig, Einsiedelnig tartott. A távoli, félreeső kis hegyifaluban,
ahol az utcácskák olyan szűkek, hogy a gyerekek a háztetőkön ugrálva is
átkelhetnek rajtuk, magányosan éldegél a nagymama, aki mindig másik életről
álmodott, és éjjelente verseket írt. Már régen elmúltak azok az idők, amikor a
meredek hegyoldalon létrákon szállították az árut. Manapság Subaruval szokás
bevásárolni a Placette-ben minden szombaton. Amikor egy februári napon nagyapa
megkéri az unokáját, hogy kísérje el a szőlőbe metszeni, mindketten tudják, hogy
nem csak a szőlő napjai vannak megszámlálva. Rolf Hermann első elbeszéléskötete
valódi irodalmi újdonság. Gyermek- és ifjúkorára pillant vissza, amit egy égbe
nyúló hegyekkel körülölelt völgyben töltött a svájci Wallis tartományban. Három
generáció életterét ábrázolja az idők változásában, melegséggel és érzelemmel
teli gazdag képleírással, sajátos nyelvezettel. Csendes vágyódásokról és halk
búcsúzásokról mesél - gyengéd melankóliát, néhol éles fájdalmat váltva ki az
olvasóban. És az írásról, arról a tevékenységről, ami a tárgyaknak és az azt
kedvelő embereknek halhatatlanságot kölcsönöz