Az idő ósága... A könyv címében szereplő idézet ? ?Az idő ósága?? ? a jeles
manierista költő, Rimay János versének kezdősorából származik, s a Kalendárium
és az Idő összefüggésére utal. A könyv öt nagyobb egységből épül fel:
művelődéstörténet, irodalomtörténet és nyelv, történelem, a késmárki
polihisztor, Frölich Dávid kalendáriumai ? tudománytörténeti megközelítésben és
végül a kalendáriumkutatás nemzetközi távlatai. A szerző komplex, szintetikus
látásmódból igyekszik ezt a változatos, időben és térben nagy távolságokat
átfogó műfajt, illetve ennek kora újkori, főképpen Közép-Európára jellemző
változatait megragadni, s átfogó képet adni a kalendáriumok jelentőségéről a
XVI. század második felétől a XVIII. század elejéig tartó korszakban. A könyvben
egyebek közt helyet kapnak izgalmas irodalmi kapcsolatok, mint például a
Franciaországban ismert, középkori Lázár-vízió kalendáriumi változatának magyar
vonatkozásai, a Carmina Burana és a kalendáriumi rigmusok tipológiai
hasonlóságai, a kalendáriumok történelmi, etnográfiai, asztrológiai mellékletei,
viták a csillaghitről és a szabad akaratról, valamint az illusztrációk elemzése
(képek, jelképek, dekorációk). A műfaj természetéből következően kuriózumokról,
fantasztikus lényekről, egzotikus földrajzi helyekről és népekről, továbbá a
régebbi és az egykorú történelem eseményeiről is hírt adnak a kalendáriumok, a
tanítás és a szórakoztatás elvét követve. A középkortól kezdve lassan
fölhalmozódó ?kulturális javak? európai áramlásának útjairól, módjairól,
közvetítő eszközeiről az érdeklődő olvasó sok új ismerethez, vagy a meglévő
tudásanyag árnyaltabb, mélyebb megértéséhez juthat el a könyv segítségével.
Dukkon Ágnes irodalomtörténész, szlavista, az ELTE BTK professor emeritusa.
Tudományos munkássága két fő kutatási területre összpontosul: a régi magyar
irodalomra, azon belül a kora újkori kalendáriumok kutatására, valamint a XIX.
századi orosz irodalomra. Ez utóbbi területen elsősorban Gogol és Dosztojevszkij
életműve, továbbá a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok tanulmányozása áll
érdeklődése középpontjában. Számos publikációja jelent meg a két témakörből
hazai és külföldi tudományos fórumokban. Fő munkái: Orosz írók magyar szemmel
III. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai 1920-tól
1944-ig. (Bp., 1989); Arcok és álarcok. Dosztojevszkij és Belinszkij (Bp.,
1992); Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben (Bp., 2003); Az
Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz kritika és irodalomtudomány
történetéből (Bp., 2014); A veszélyes szépség útjain. Eszmék, témák, kapcsolatok
a klasszikus orosz irodalom világában (Bp. 2021).