1944 nyarán és őszén - az országnak március 19-én bekövetkezett német
megszállása, majd az október 15-i Szálasi-féle hatalomátvétel után - a
magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom mind erőteljesebben bontakozott
ki. Egyre többen, munkások és értelmiségiek - közöttük katonatisztek is -
rádöbbentek, hogy az országot a biztos pusztulástól csak úgy lehet megmenteni,
ha szembefordulnak a hitleri fasizmussal, és a szabadságot a Vörös Hadsereggel
vállvetve, fegyveres harccal vívják ki. A Kommunista Párt vezetésével, a
kommunista ifjúmunkások aktív részvételével kiterebélyesedő ellenállási mozgalom
szele az egyetemi ifjúságot is megérinti. Az egyetemeken antifasiszta
ellenállási csoportok jönnek létre, újságokat adnak ki, röplapokat terjesztenek.
Tevékenységükhöz az egyetemi nemzetőr századok révén igyekeznek keretet
biztosítani, de a nyilasok ezt felismerve, e félkatonai szervezeteket hamarosan
feloszlatják. Az egyetemisták nehéz helyzetbe kerülnek, a nyugatra való
kitelepítés veszélye fenyegeti őket. Ekkor alakul meg munkásfiatalokból és
egyetemi hallgatókból a Görgey zászlóalj, amely keretet és lehetőséget adott a
szervezett antifasiszta ellenállási tevékenység kifejtésére. Mikó Zoltán
vezérkari százados 1944 szeptembere óta részt vett a katonai ellenállásban, és
akkori szolgálati beosztása módot adott rá, hogy az antifasiszta fiatalokból egy
látszólag fehér partizán alakulatot szervezzen, amelyet majd a már
felszabadított területen a Vörös Hadsereg hátában vetnek be. Amikor a véres
kegyetlenkedéseiről 1919-ben hírhedtté vált Prónay Pál az országnak ebben a
zűrzavaros helyzetében elérkezettnek látta az időt, hogy ismét színre lépjen és
különítményt szervezzen, a Görgey-zászlóalj a Prónai-különítmény részeként
alakult meg és kettős életet élt. Látszólag a későbbi fehér partizán
tevékenységre készült, a valóságban pedig a fegyveres szabotázsakciók sorát
hajtotta végre a németek ellen, haladó politikusokat, írókat,
munkaszolgálatosokat bujtatott, mentett meg a biztos pusztulástól. A zászlóalj
kiképzésére a Börzsönybe került, s bár nagy nehézségek árán, de sikerült
felvennie a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel, és a görgeysek a szovjet
csapatokkal együttműködve sok eredményes akció végrehajtásával hozzájárultak az
ország szenvedéseinek megrövidítéséhez. A könyv a munkásfiatalok és egyetemi
hallgatók antifasiszta ellenállásának egy részterületét mondja el, néhány
ecsetvonás csupán a magyar ellenállási mozgalom színes tablójához. Róluk, a
Cseres Tibor egyik írásában Elfelejtett zászlóalj-nak nevezett ellenállókról,
küzdelmeikről, harcaikról ad számot a szerző.