RICHARD ?DAWKINS könyve életének első éveitől kezdve oxfordi kibontakozásáig
kíséri a világhírű tudós pályáját, miközben megismerhetjük Az önző génig vezető
utat is. Dawkins élénk színekkel ecseteli Afrikában töltött, idilli
gyermekkorát, és bemutatja hétköznapinak korántsem nevezhető őseit és elbűvölő
szüleit. Noha diákkorában Elvis Presley hatására még mélyen vallásos volt, a
gimnáziumban már nem volt hajlandó letérdelni a templomban. Az általános és
középiskolában is kiváló képzésben részesült, de Oxford hozta el számára az
igazi szellemi beteljesülést. Dawkins az ősi angol diákváros egyedülálló
oktatási rendszerének tulajdonítja tudományos ébredését. Ez a rendszer arra
tanítja a diákokat, hogy kérdezzenek, kételkedjenek, ne vizsgaorientáltan és ne
tankönyvekből tanuljanak, hanem kutatási eredményekből, beszélgetésekből és
vitákból. Oxfordi tanári és kutatói karrierjében komoly változást hozott az
1973-as év, amikor hosszú áramszünetek sújtották Nagy-Britanniát, így Dawkins
hosszabb időre kényszerből szüneteltette a számítástechnikára alapozott
kutatásait. Mivel akkoriban általános félreértés övezte a természetes
kiválasztódás és a csoportszelekció fogalmát, ezért több tudós műveinek hatására
nekilátott ahogyan ő önironikusan nevezte saját bestsellere megírásának. Ez volt
Az önző gén. RICHARD DAWKINS 1976-ban üstökösként robbant be a köztudatba Az
önző gén című művével, amelyet további, kimagaslóan népszerű könyvek követtek,
közülük több magyarul is megjelent. Dawkins nemcsak a brit Királyi
Természettudományos Társaság tagja, hanem a Királyi Irodalmi Társaságé is.
Munkásságáért számos rangos kitüntetésben részesült. 2008-ban vonult nyugdíjba
az oxfordi Charles Simonyi Intézetben betöltött professzori állásából, de
továbbra is tagja maradt az ugyancsak oxfordi Új Egyetemnek. A Prospect Magazin
olvasóinak szavazata alapján a világ első számú gondolkodójának választot
Dawkins első könyve, Az önző gén alapjaiban rengette meg a biológiai kutatások
világát. Dawkins ebben a kötetben használta először a mém szót a kulturális
evolúció alapegységére, a mémelmélet pedig azóta is a kortárs kultúra egyik
alappillére. A csoda iránti vágy közelebbi betekintést nyújt a tudós személyes
világába, és nyomon követhetjük, milyen élmények és állomások vezettek a 20.
század egyik legmeghatározóbb művének megszületéséig. ?Az isteni téveszme
megjelenése óta Richard Dawkins neve egyet jelent a szigorú kételkedéssel és a
briliáns, szenvedélyes, világos, nem köntörfalazó vitával. (San Francisco
Chronicle)