A három testőr Afrikában Négy különböző nemzetiség képviselője volt az
asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és
egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak
helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban. Idő: délután hét óra. Színhely:
Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában,
ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.
Személyek: személytelenek. Történik: semmi. Rakhmár oázis legfeltűnőbb
jellegzetessége, hogy a legkevésbé feltűnő, legkisebb mértékben sem jellegzetes
oázis Afrikában. Középpontja egy vályogfallal körülvett katonai tábor, amit a
szaknyelv minden alap nélkül, pusztán szokásból ?erőd?-nek nevez. Az ?erőd?
ellenálló képességéről fogalmat adhat egy nemrég lejátszódott esemény, amikor a
részeg káplár dühösen a falba rúgott, és súlyos sérüléssel a kórházba
szállították, mert az egyik lőrés a fejére esett. De ilyesmit mégis ?erőd?-nek
hívnak. És számmal is ellátják. Ez az erőd a 72-es számú volt a zahara hasonló
építményeinek sorában? A pálmák között nyolc-tíz duárnak nevezett sárputri,
ismeretlen céllal, mert a bennszülött háztulajdonosok évekig nem mennek be az
ajtón. Viszont az ajtó elől sem mozdulnak. Hová mennének a forró oázisban? Vagy
mit csinálnának benn a kunyhóban? Igaz, végeredményben az sem világos, hogy mit
keresnek ezek az arabok a kunyhó előtt, ahol üldögélnek, de hát egy oázis nem
arra való, hogy minden mozzanatában megfeleljen valamiféle okszerűségnek.