Elôszó a magyar kiadás elé Rudolf Steiner szellemtudományának alapja a
Krisztus-impulzus jelentôségének megismerése és a világfejlôdés. 1902-ben jelent
meg A kereszténység, mint misztikus tény című könyve. A következô években számos
elôadást tartott az evangéliumokról, elsôsorban a Teozófiai Társaság német
szekciójának tagjai számára, ezekben fejtette ki szellemtudományos kutatásainak
eredményeit. ?Itt volt jelen elsôsorban a hajlandóság arra, hogy az
evangéliumokról, a Biblia tartalmáról olyan megvilágításban halljanak, ahogy azt
az antropozófia teszi. Ezekben a kurzusokban az emberiségnek adott
kinyilatkoztatásokról akartak hallani.? (Rudolf Steiner Életutam) Az ebben a
kötetben közzétett elôadássorozat a János-evangéliumról 1908-ban hangzott el
Hamburgban. Már a megelôzô években is többször érintette Rudolf Steiner ezt a
témát különbözô városokban tartott elôadásaiban. Így Berlinben, Münchenben,
Baselben, majd késôbb Osloban, Kasselben és Stockholmban. Ezekben az
elôadásokban Rudolf Steiner ennek a mélyértelmű evangéliumnak a szellemi
tartalmáról beszélt. Mondanivalóját Lázár feltámasztása köré csoportosította.
Már A kereszténység mint misztikus tény című könyvben is kitért arra, hogy
Lázár, akirôl a János-evangélium 11. és 12. fejezete szól, nem más, mint ennek
az evangéliumna az írója, és azonos azzal a tanítvánnyal, ?akit Jézus
szeretett?. A János-evangéliumot tehát a Krisztus által beavatott Lázár írta.
Krisztust nemcsak nagy jelentôségű személyiségként írja le, hanem olyannak,
akinek hatása az egész Földre kiterjed. A János-evangélium ezért olyan könyv,
amelyet nemcsak olvasni kell, hanem át is kell élni. ?Aki a János-evangéliumot
átéli, az felébreszti magában a látás erôit. Ez a látás könyve, amelyet a látás
gyakorlására írtak. Aki mondatról-mondatra átéli, az azzal a hatalmas
eredménnyel számolhat, hogy szellemi szemei találkoznak Krisztus szemeivel. Az
ember nem könnyen jut ismeretekhez. Dolgoznia kell magán azért a célért, hogy
Krisztus realitásáról meggyôzôdhessen.?