A Hit, remény és vérontás nem hagyományos interjúkötet. Mert Nick Cave nem
szeret interjút adni Ennek ellenére beleegyezett, hogy jó barátjával, Seán
O'Hagannel hosszú, csapongó beszélgetéseket folytasson. S bár végül is benne van
a könyvben egy bámulatos karrier története is, de még inkább Nick Cave
művészetének minden ihlető eleme az őrült kezdetektől a spiritulitásba forduló
újabb alkotásokig. A művész gyakran küszködve keresi a megfelelő szavakat, hogy
hitének, kételyeinek, szabadságának, veszteségeinek, gyászának, szerelmének
legmélyebb forrásait megfogalmazza. S mint ahogy a dalaiban, ezekben a hosszú
beszélgetésekben is megtalálja a szavakat (s gyakran képeket), amelyek ha
tökéletesen nem fejezhetik is ki a fia elvesztése után a művészetében egészen
új, egyszerre tragikus és felemelő alkotásokat létrehozó ember minden vívódását,
de így is - vagy éppen ezért - a remény és az inspiráció forrását jelenthetik az
olvasók számára is. Lehet, hogy levedlünk néhány bőrt, de alapvetően ugyanaz a
rohadt kígyó vagyunk. De most már biztosan egészen más a szemléleted? Nos, a
fiatal Nick Cave megvethette a világot, mert nem tudta, mi következik majd. Most
már látom, hogy a világ ilyenfajta lenézése vagy megvetése valamiféle luxus
volt, vagy kényelemből, sőt hiúságból fakadt. Neki még nem volt róla fogalma,
hogy az élet értékes és törékeny. Nem tudta, milyen nehéz - de milyen fontos is
- szeretni a világot, és kegyelemmel viseltetni iránta. És mint mondtam, nem
tudta, mi jön szembe majd az úton.