Egy provokatív misztikus önéletrajza Osho a huszadik század egyik legismertebb
és egyben legprovokatívabb spirituális tanítója. Több mint egy évtizeddel
1990-ben bekövetkezett halála óta tanításának hatása nőttön nő, és mára elér
minden korosztályt a világ jóformán minden táján. Az indiai születésű mester
először az 1960-as években, mint lázadó filozófiatanár vált ismertté. Ebben az
időszakban rengeteget utazott Indiában, hogy előadásokat tartson, különböző
vallási vezetőkkel nyilvánosan vitázzon, valamint nem utolsó sorban, hogy
bemutassa az általa kifejlesztett, forradalmian új, aktív meditációs technikát,
a Dinamikus Meditációt. 1974-ben az indiai Pune-ban megalapított egy meditációs
és önfejlesztő központot, ami egy különleges kísérlet volt arra, hogy
megteremtse az ?új ember? megszületésének feltételeit. Ez az ?új ember? nincs
többé teletömve elavult ideológiákkal, életét nem terhelik merev doktrínák ? ő
már felkészült arra, hogy önmagában egyesítse a kelet spirituális bölcsességét
és a Nyugat tudományos ismereteit. Oshót ma már a világon mindenütt a huszadik
század egyik legjelentősebb spirituális vezetőjeként tartják számon, jóllehet
megalkuvást nem ismerő szemlélete és nagyon is direkt, olykor radikálisnak ható
megnyilatkozásai miatt gyakran értették félre élete során. Aroon Puria, az India
Today szerkesztője írta róla egyszer: ?Osho imádta az ellentmondásosságot.
Sokszor tett különböző túlzó, vagy akár sértő kijelentéseket, hogy ezzel
felháborítsa, felbosszantsa a hallgatóságát. Ez többnyire sikerült is neki, ami
azonban éppen azt jelentette, hogy az emberek az üzenet helyett a hírnökkel
voltak elfoglalva. Ma, hogy a hírnök már nincs itt többé közöttünk, az emberek
végre egyre inkább az üzenetre kezdenek figyelni.?