Őseink nyomában Ázsiában A szerző 80. születésnapjára kiadott könyv Találhatók-e
magyarok keleten Julianus barát magyarjainak 1237-es elpusztítása után. Ez a
kérdés régóta foglalkoztatta a magyar tudományos életet és közérdeklődésre is
számot tarthat. A Mátyás király udvarába érkező hírek, majd Turkoly Sámuel
Asztrahán-ból címzett 1725. évi levele után az első hírt 1965-ben Tóth Tibor
antropológus hozta, amikor Szeitbek Nurhanov kazak nyelvész útmutatása alapján
É-Kazakisztánban magukat magyarnak nevező néptöredéket talált . Fotózni azonban
nem engedték, felfedezésének további kutatását nem támogatták, ezért
kézzelfogható bizonyítékokat nem tudott felmutatni. Munkáját Benkő Mihály
folytatta, amikor a Szovjetúnió 1991. évi felbomlása után megnyíltak az utak
kelet felé. Benkő Mihály először Nyugat-Mongóliában, a kazak kisebbség által
lakott Bajan-Ölgij tartományban, majd - Tóth Tibor antropológus nyomán -
Észak-Kazakisztánban, az ott élő argün-magyar törzs szállásterületén továbbá
Nyugat-Szibériában, az Omszki Terület Kazakisztánnal határos Russzkaja Poljana
körzetében, a kipcsák-magyar törzs szállásterületén végzett terepkutatást.
Kutatásainak célja kezdetben az ősmagyar temetkezési szokások keleti
párhuzamainak feltárása, majd - amikor tudomására jutott, hogy a keleten maradt
magyarok reliktuma a hajdani Mongol Birodalom roppant kiterjedésű területén
szétszóródva ma is megtalálható - figyelme a magukat magyarnak nevező keleti
néptöredékek felé fordult. Kutatásairól több, színes fotókkal illusztrált
könyvet adott ki. Új könyve, az Őseink nyomában Ázsiában a 18 évig tartó
terepkutatás eredményeinek összegzése. A keleti és nyugati magyarok közös
eredetét történeti, régészeti, néprajzi és antropológiai adatok ismertetésével
igazolja.