Elindulunk tisztán, telve hittel, bizalommal... Szeretjük az életet, és az élet
is szeret minket... Szeretjük a környezetünket, és a környezetünk is szeret
minket... Aztán ahogy múlnak az évek valami megváltozik... Akik létrehozták
valaha ezt a nyelvet és a hozzá tartozó írást, amit ma rovásírásnak nevezünk,
azoknak konkrét céljaik voltak. Ahogy nem húztak egyetlen vonalat sem, úgy nem
mondtak ki egy hangot sem véletlenül. Az egyetlen és eredeti céljuk, az
emlékezet fenntartása volt. - Hogy emlékezzünk arra, hogy miért is jöttünk
valójában erre a világra. A modern emberek nagy részében rejlő zavarodottság és
frusztráció pont abból fakad, hogy elvesztették a kapcsolatot az eredeti
céljaikkal. Ha valakinek élő a kapcsolata az eredeti céljaival, - amit
felvállalt mielőtt leszületett az anyagi világba, - az harmóniában él az egész
létezéssel. Ezért előbb utóbb benne, és körülötte is harmónia lesz. Sajnos a
fátyol viszont, ami ránk ereszkedik amikor megszületünk az anyagi világba, az
nagyon erős és nagyon hamar képes elhomályosítani az eredeti célt, ? s ha ez
elveszik, akkor jön a tévelygés. A tévelygés zavarodottságot szül, a
zavarodottság frusztrációt, a frusztráció pedig cinizmust és gonoszságot...
...És ha az emberek nem tudják magukat BECS-ÜLNI, elkezdenek mások
MEG-BECS-ÜLÉSÉÉRT sóvárogni...