A megye területének alakulása Heves megye mai területe Szent István
államszervezésének idején az Aba Sámuel uralta vidéken 1010 után létrejött Újvár
megyéhez tartozott. Ennek központja Abaújvár földvára volt, s onnan igazgatták a
hevesi részeket is. Heves vármegye kialakulása a 13. század első felében
kezdődött meg a hevesi földvár mint korai ispáni központ körül. ?Hevesújvármegye
királyi ispánságból szerveződött a nemesi önkormányzatú vármegye, amelynek
önállóságát 1323-tól számíthatjuk. Korai határai északon átnyúltak a Mátra
gerincén, keleten az Eger patak, nyugati irányban a Zagyva választotta el a
szomszédos vármegyéktől, s délkeleten a ?kemeji részek eredetileg a Berettyó és
a Sebes-Körös mocsarakig húzódtak. A Tisza mentén a megye legdélibb pontja
Szolnok környékén volt. A Nagykunság és Jászság jól lehatárolható területe a 15.
század végén levált Heves vármegyéről, majd a 16. században következtek be a
jelentős területi változások. A török terjeszkedésével az 1569. évi 52. tc.
szerint az elfoglalt Külső-Szolnok vármegye magyar közigazgatását és
bíráskodását a még meg nem hódolt Heves megye látta el. Eger török kézre
kerülése - 1596 - után a megalakult egri vilajet Pest megye kivételével az egész
Duna-Tisza közét, a Jászságot, valamint Heves és Külső-Szolnok vármegyék teljes
területét felölelte. Eger 1687-es török alóli felszabadulása után a Jászság és a
Kunság autonóm terület lett, a kettős megye pedig az 1569. évi állapotnak
megfelelően Heves és Külső-Szolnok vármegye néven alkotott egy közigazgatási
egységet. Területe 6739,8 km2, lakossága 321 537 fő volt 1868-ban. 1876-ban a
kettős megye felbomlásával létrejött Jász-Nagykun-Szolnok és Heves vármegye.
Ennek következtében 3801,52 km2-re csökkent a megye területe, majd 1884-ben ide
csatolták Borsod megyéből Felsőtárkány községet.