Középkori lovagregény Tandori Dezső fordításában A Parzival a középkori német
költészet kiemelkedő alkotása, a kor legolvasottabb lovagregénye volt. Ez az
első teljes magyar nyelvű kiadása. A fordítást Tandori Dezső készítette. A
borítókon található alkotások Malgot István fénygrafikái. Ha kétség dúl a
szíveken, keserv az és veszedelem. Hű erejét ha férfi hol rontja, hol tetézi,
mint kétszínű szarka: üdv jár s gyalázat rajta. Még szépen van az ingatag,
Mennye is, pokla is akad, De aki széjjel szédül, szénné feketül végül
szíve-lelke, ó, kárhozott! Így boldogok azok, kik megmaradnak erényben, s vele
égi fényben. A madárral e példa, bizony, mihaszna préda, ahol lomha az elme:
illan szökellve, mint felvert fürge nyúl. Tükör, de semmi rajta túl, vagy vakok
álma, csalóka, hiába, se tárgya, se maradása, állhatatlan, villan, de kilobban,
nem ád túl sok örömet. Hol szál szőr sosem serkedett, Ki kopasztaná tenyerem?
Korán felkeljen az ilyen! S még ha erre jajgatok, azt hihetik, bolond vagyok.
Lehetne-e hű itt, ami csak tovatűnik, mint kútban a láng, harmat nap iránt? Oly
okos embert se látni, ki ne lenne kíváncsi, mi értelmet rejt, mi lenne java, ha
már szól e história! Tornán a lovag, bajt küldöz, oszt-vesz, menekül s üldöz,
eltérül-fordul, támad, s lesz dics és lesz gyalázat. Ismerd, mi hogy megy föl s
le, s jól honolt benned az elme. Nem lapulsz majd, nem kallódsz, világgal
ügyesen bajlódsz. A tisztességtelenség díja pokoltűz, rossz vég, vagy jege
elveri a jót. Farkán fogod? Tapasztalod: Kurta az! Maga futamodik, ha a bögölyök
megcsípik. De szavam, hogy mi ilyen s mi más, nem csak férfiú-okítás. Tanácsot,
asszony, neked is adok, Jól teszed, ha meggondolod: dicsérettel kit illess,
tudd, becsülete mint lesz, és eképpen add néki szerelmed díját, ha kéri! A
lovagregény és a főhős Parzival azt a kort tárja elénk, amelyben a lovagság volt
a világ támasza. A kétkötetes, több mint 24000 sornyi verses mű megjelenése a
magyar fordítástörténet fontos állomása. Wolfram von Eschenbach 1210 körül
befejezett műve két mondakört: Artus király és kerekasztala, valamint a
Grál-lovagok kalandjait dolgozza fel. A Parzival sok szempontból nagyon modern
mű: az útkeresésről, az önállóvá válásról, a környezetünk támasztotta elvárások
és saját lelki-szellemi érettségünk harmonizálásáról szól. Ugyanakkor
hallatlanul izgalmas tudósítás egy letűnt korról: a lovagi világról, annak
értékeiről és szokásairól, erkölcsi és társadalmi rendjéről. Az első magyar
kiadás a lovagregény ?eredeti?, szövegemlékekben fennmaradt tagolását követi: 16
könyvre (fejezetre), a könyveken belül 30 soros szakaszokra oszlik. Ez a 30
soros tagolás minden bizonnyal a viasztáblák mérete miatt alakult ki, melyre a
Parzivalt eredetileg feljegyezték. Tandori Dezső rímes fordítása tökéletesen
visszaadja az eredetileg szóbeli előadásokon terjedő történet ritmusát és
fordulatait. Wolfram von Eschenbach: Parzival Artus király udvara kifinomult és
művelt életmódjával minden más udvar eszményi példaképe. Ennek az udvarnak
képezi tárgyi és eszmei középpontját a kerekasztal, amelyet minden lovag
egyenrangúként ül körül. A Grál-mondakört jól ismerjük Richard Wagner operáiból.
A Grál-lovagok kalandos történeteinek központja Munsalvaesche vára, itt szenved
a beteg Anfortas király, akit csak a Grál látása tart életben. Őt kell
megszabadítania gyötrelmeitől a még szinte gyermek Parzivalnak, akinek előbb
azonban fel kell nőnie a rá váró feladathoz. Wolfram von Eschenbach művének fő
vonulata Parzival felnőtté válásáról szól. A még éretlen ifjú nem találja helyét
a világban, ezért nem értheti a rá váró feladatot sem. A szenvedő királytól első
találkozásukkor nem kérdezi meg betegsége okát: részvéténél erősebb a lovagi
etikett megsértésének félelme. Az ifjú lovagnak még sok tapasztalatot kell
gyűjtenie, kellő önismeretre és alázatra kell szert tennie ahhoz, hogy feltegye
a megváltó kérdést és ezzel átvegye a Grál királyságot, amelyre hivatott.
Wolfram von Eschenbach egy 14. század elején keletkezett fiktív portrén teljes
páncélzatban látható. Leeresztett sisakrostéllyal, a nehéz kétkezi lovagi
karddal felövezve, baljában címeres pajzsot, jobbjában ugyanolyan címerrel
díszített lobogós lándzsát tart, s kissé szétvetett lábakkal, frontálisan áll
szemben a nézővel: az ideális lovag típusa. Balról címeres takaróval, díszesen
felszerszámozott ló léptet be a képbe, a lovaghoz viszonyítva fele akkora
termetű apród vezeti fel. A lovag indulóban van, hadi vállalkozásra vagy az
ismeretlenbe vivő kaland-útra készül. Már a közeli utókor sem tudott többet
Wolframról, mint amit ő mondott magáról: ?születésem s neveltetésem lovagnak
sorol?. Feltehetőleg függő viszonyban álló szolgáló lovagnak vagyis
miniszteriálisnak kell őt tartanunk. Wolfram azonban nemcsak katonaként, hanem
költőként is azonosította magát, hisz ugyancsak a Parzivalban büszkén jelenti
ki, hogy jócskán ért a költészethez: ?némiképpen az ének művészetéhez értek?.
Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. 1957-ben érettségizett,
majd a budapesti bölcsészkaron szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet.
1971-től szabadfoglalkozású író és műfordító. Gyermekkorától ugyanabban a házban
él Budán, a Lánchíd közelében. Ifjúkorától fogva él együtt feleségével, Tandori
Ágnessel, aki maga is író és műfordító, több kötetet társszerzőként együtt
jegyeznek. Versei a hatvanas évek közepétől fogva jelennek meg rendszeresen.
Első kötete, a Töredék Hamletnek (1968) azonnal magára vonta az irodalmi
közvélemény figyelmét, s ennek és következő verseskötetének, az Egy talált tárgy
megtisztításának (1973) köszönhetően Tandori a korszak költészeti megújulásának
egyik fő alakjává vált. A hetvenes évektől sokféle műfajban publikált: állandóan
megújuló költészete, filozofikus esszéírása, sokoldalú prózaírása és
képzőművészeti, grafikai tevékenysége egyaránt nagy visszhangot váltott ki. A
hetvenes évek vége felé visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, s több
mint tíz évig csak alkotásaival jelent meg: életében ettől kezdve nagy szerepet
töltöttek be verebei, akikkel együtt élt, akik ápolását és gondozását egyik
legfontosabb feladatának tekintette, s akik ekkori műveire is rendkívül intenzív
ihletőerőként hatottak. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától Tandori ismét
utazni kezdett, itthon és külföldön irodalmi számos rendezvényen lépett fel, és
saját műveinek izgalmas interpretátoraként mutatkozott be. Sok műfajban,
rendkívül sokat publikált: önálló köteteinek száma eléri a hetvenet,
műfordításainak sora pedig jóformán megszámolhatatlan. Munkásságát számos díjjal
ismerték el. 1994-ben tagjai közé választotta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti
Akadémia. Hatvanadik születésnapján az irodalmi élet sok-sok jeles képviselője
köszöntötte benne a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb és
legnagyobb hatású alakját. Malgot István 1941-ben született Szombathelyen.
1973-ban államvizsgázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász-rajztanár
szakán. Alternatív színházi rendezőként vált ismertté, darabjaiban a társadalmi
lét feszültségei újszerű vizuális formákban jelentek meg. Éveken át vezetett egy
főleg lovári nyelvű cigányokból álló társulatot. A khmer művészet szerelmeseként
többször beutazta Délkelet-Ázsiát. Utazásairól filmeket készített. Barangolások
Cambodiában című könyve 2000-ben jelent meg.