Északkelet-Magyarország 1918?1919-ben Szerző: Sztancs Gábor Gondolat Kiadó, 2024
A könyv az északkelet-magyarországi Sáros, Szepes és Abaúj-Torna vármegyékben
élő ?keleti szlovák? (szlovják) népcsoport nyelvi-kulturális és politikai
identitását vizsgálja, különös tekintettel a hungarofil törekvésekre és az
1918-as impériumváltás idején kiéleződött identitáspolitikai küzdelmekre. A
felvidéki szlovák, paraszti túlsúlyú társadalom mozgósításában leginkább
elkötelezett Milan Hod?a például ?szlovák Macedónia?-ként, bizonytalan
identitású térként emlegette ezt a régiót. A magyarosítást támogató hazafias
társadalmi és közművelődési egyesületek a helyi nyelvjárást felhasználva
próbáltak magyarbarát szlovák identitást kialakítani a századfordulót követően.
Dvor?ák Viktor és az eperjesi magyarbarát elit 1918 őszén megpróbálta regionális
politikai mozgalommá alakítani a keleti szlovák hazafias mozgalmat. Az ?önálló
keleti-tót köztársaság? létrehozásának kísérletét a wilsoni elvekre hivatkozva
próbálták megvalósítani 1918 decemberében. Miért gondolták létrehozói
életképesnek ezt a rövid életű ?kérészállamot?, és milyen mértékben sikerült
megszervezniük? A szerző összehasonlítja a Keleti Tót Népköztársaság és a
Cipszer Köztársaság létrehozásának körülményeit, valamint a főhatalomváltás
különbségeit Szepes, Sáros és Abaúj-Torna vármegyékben. Külön figyelmet szentel
Kassa városának, amelynek sorsa kulcsfontosságú volt a magyar szempontból.
Részletesen elemzi Molnár Miklós kormánybiztos tevékenységét, aki a város háború
utáni újraindításában játszott meghatározó szerepet, intézkedéseket és
tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal és a csehszlovák csapatok
parancsnokával, hogy felkészítse a várost a megszállásra. Az elemzés célja, hogy
megértsük, miként vált a magyar Kassa csehszlovák Ko?icévé. A kötet adatai:
Formátum: 142 x 197 mm Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 292
oldal