Annyi tűz, annyi mélység, annyi szenvedély, szenvedés, szeretet, komolyság,
hit, örömvágy, állhatatosság, amennyi Böhmében van, a legnagyobb könyvek közül
egyben sincs. A szerző tudását az angyaloktól kapta, de nem közönséges, hanem
arkangyaloktól, talán Mihálytól, a világ minden misztériumának őrétől. Így ír
Hamvas Béla Jacob Böhméről, a görlitzi vargáról és misztikus bölcselőről, akit
Hegel az első német filozófus-nak nevezett. Jacob Böhme magyarul most második,
változatlan kiadásban közreadott művét barátai és értői állították össze kilenc
rövidebb írásából. Az egyes fejezetek a Krisztushoz vezető út jelzőtábláiként a
keresztényi élet és az értelem megújítása, az elmélyült imádságos élet, valamint
a bensőséges, szemlélődő életmód szűk ösvénye felé vezetik a nyílt szívű
olvasót. A mű elmélyült tanulmányozása, amely az olvasó részéről éppúgy
megköveteli az előítéletek és a konvenciók feladását, mint az újjászületésre
való készséget, igazi szellemi-lelki élményt jelent.