?A ?költő területe a valóság; föladata a gyakorlati segítés. Nem vers az, ami
nem mutat valami megoldást a tisztázás felé. Még ha azt tisztázza is, hogy nincs
megoldás.? ? vallja Illyés Gyula egyik írásában. Ez a tisztázó szándék szövi át
egész líráját az 1945 utáni évtizedekben is. Nincsenek illúziói: jól tudja, hogy
a költő nem mindenható, s adódnak helyzetek, mikor szava nemigen hallik. Jól
tudja azt is, hogy ? Szűk magyar voltomnak s hazámnak s éveimnek gátja között?
kell munkáját végeznie. S az ? Európa ? peremű népek? közül egyiknek irodalmában
dolgozva, Illyés Gyula költészetére is illik, amit Éluard mondott Superville
lírájáról: ?Versei segítenek élni.? Illyés költészetét azért tarthatjuk ? a líra
határai között ? teljesnek, összegező érvényűnek és a modern magyar líra
fejlődéstörténetében az egyik legkarekterisztikusabb, egyszersmind legtöbb
értéket teremtő változatának, mert verseiben a formaújítás együtt lélegzik a
tárgyi sokoldalúsággal, a mindenre figyelő érzékenységgel. Halál, szerelem,
nemzet, emberiség, múlt, jövő, ?mozgó világ?, természet együtt alakítja ennek a
költészetnek az anyagát, téma szerint ez mind föllelhető a versekben, áteresztve
a személyiség szűrőjén. Ellentéteket szólaltat meg, ám a sokat emlegetett
harmónia változatlanul egyensúlyban tartja a szélső pólusokat ? írja egyik
összegző tanulmányában Béládi Miklós, e kötet verseinek értő válogatója. Illyés
Gyula fél évszázados költői pályájának fontos állomásait mutatja be ez a kötet.