E könyv története a harmincas évek derekáig megy vissza: a Bolyaiak
marosvásárhelyi kollégiumának egyik bolthajtásos hálószobájában esti lámpaoltás
és az apparitor botjának utolsó koppanása után az internátusi síri csendben,
elalvás előtt sok furcsa históriát hallhatott a kisdiák a kollégium igazgatói
beszédekben emlegetett büszkeségeiről, a professzor apáról és a titokzatos
katonatiszt fiúról. A történeteket a szoba primáriusa mesélte, úgy, ahogy azt
már ő is idősebb diákoktól hallotta. Alig emlékszem rájuk, de tudom, hogy
borsózott tőlük a hátam. Az esti mese, a vásárhelyi pletykák diákszájon
továbbszíneződött, már-már anekdotává kerekedett szájhagyománya valami különös
érdeklődést támasztott már akkor bennem a Bolyaiak életsorsa iránt. Gyermekkori
emlékek is sarkaltak tehát, hogy 1952-től kezdődően vissza-vissza térjek Bolyai
János kéziratos hagyatékának a tanulmányozásához.