Szakralitás és kommunikáció Szakralitás és kommunikáció, két olyan terület és
fogalom, amelyek önmagukban is összefoglaló jellegűek, és általános, sőt
teljességigénnyel akarják megfogalmazni az emberi létezés megnyilatkozásait. A
szakralitás a vallás(ok) alapja, ami a természetfeletti, az isteni nézőpontból
fogja át az élet teljességét; a kommunikáció pedig minden olyan tudatos vagy
akár nem szándékos cselekvést jelent, ami az információ átadásával, cseréjével
kapcsolatos. Mégsem megragadhatatlanul tág ennek a két fogalomnak a tematikai és
diszciplináris társítása, hiszen a (szakrális) élet és a (humán) tudomány
szervezésének hierarchiájában a legfontosabbak közül kerülnek előtérbe, mint e
tanulmánykötetben is: a művészet, benne a film, az irodalom, a fotóművészet; a
közösségi hitélet, benne a gyógyítás, a zarándoklat és a pasztoráció különböző
hagyományos és korunk kihívásaihoz igazodó formái. A könyv egy sorozat harmadik,
záró darabja, és kapcsolódik a KRE BTK tudományos munkacsoportjához, annak
konferenciáihoz. A könyvben szereplő tizenkét tanulmány mindegyike saját
kutatásra, háttérmunkára épül. A szerzők a választott témájukat alaposan
körüljárták, egyik sem korlátozódik a konferencián tartott előadás írott
megszerkesztésére. Az egyes írások a közreadott változatnál is több
háttérismeretet jeleznek, mert szinte mindegyik egy adott kutatási témának a
folytatása vagy korábban feldolgozott hasonló témának a párja. Igényes,
szakmailag megalapozott, tartalmilag változatos tanulmánykötetet vehet a kezébe
az olvasó, és haszonnal forgathatja tudományos műként, oktatási segédanyagként
és ismeretterjesztő műként egyaránt. (Deák-Sárosi László)