A szabadkőművesség A varázsszó elhangzott . . . és a műhelyek haldokló testébe
élet szállott újra! A tétlen kezek megmozdultak: mert volt immáron munka ... És
megmozdultak a világon mindenütt. Az első nagypáholy, mely a többi angol műhely
irányításának és vezetésének jogát követelte magának, csakhamar örömmel látta,
hogy az elhintett magból gazdag vetés kél ki. Az eszme gyorsan röpült át, a
szigetországot elkülönítő tengeren és mindenütt ujjongva fogadták, mert az
emberi lelkek szomjazták. Soha alkalmasabb időben nem pattanhatott volna ki,
mint a XVIII. században. Angliában az egyház és a polgárság lerázta bilincseit.
A deizmus az ész hatalmára irányította a figyelmet. A szabadság eszméjét
tudósok, filozófusok és népírók egyforma lelkesedéssel hirdették. A lelkek
titkos vágyakkal teltek meg, a szíveket epedés szállotta meg, az elnyomottak
méltóságuk tudatára ébredtek és haragosan rázták láncaikat. A kőművesek
műhelyeiben pedig az egyenlőséget, az egész emberiség testvériségét, a
szeretetet, a világosságot hirdették. ? szerint ott már megvalósult, ami künn
csak bizonytalan vágy, ami a páholyok ajtóin kívül csak halovány álomkép.