A lengyel doki marokkói menyegzője A lengyel doki menyegzőjének marokkói
története abból a fajtából való, amely a lehető legbohókásabban indul és a
lehető legmeghatóbban ér véget. ?A vőlegény, akit megint széles munkásvállak
emeltek a magasba, felhajtotta fehér ? mostanra már mindenféle foltoktól,
zsírtól, fűtől, bortól szennyes és korántsem makulátlan ? dzsellabája
csuklyáját? ?, felhajtotta hát a csuklyát, amelyet a fejére húztak, és meredten
bámulni kezdte? hogy is mondjam? ? szemrevételezte a nőt, teljes ámulatban.
Dávija ugyanis szép volt, nagyon szép, az a fajta helyi szépség, amely a berber
és a Banú-Hilál-féle vér találkozásából születik.? ?Ez csak mendemonda, főnök.
És nincs semmi bizonyíték, hogy valóban gyilkosság történt volna. Egy rézműves,
egy bizonyos Dadúsi a Kennaria negyedben megkérte az egyik szép lány kezét, és a
család bele is egyezett a frigybe. Épp zajlottak az esküvő előkészületei, amikor
Muláj Mimún pasa sajnálatos módon kiszúrta magának a nőt. A rézműves egyik
napról a másikra eltűnt. Elment az egyik megrendelőjéhez, és nem tért vissza.
Soha többé nem látták. Így aztán a pasa néhány hónap elteltével a szépséget is a
feleségei között tudhatta. Nem sokkal később aztán mégiscsak megtagadta, a
dühödt család hatalmas szégyenére. Azt beszélik, a pasa tüntette el a
rézművest.? Fouad Laroui, az elbeszéléskötet szerzője 2013-ban Goncourt-díjat
kapott.