A Föld szilánkjai - Végső Architektúra 1. A háborúnak vége. Hőseit lassan
elfelejtik. Az egykor kihalás szélére sodródott emberiség hamis biztonságérzetbe
ringatja magát, pedig a riasztó jelek sokasodnak... Az emberiség génmanipuláció
segítségével megalkotta a tökéletes harcos elitet, a páncélos angyalokat, ám a
Földet megtámadó holdnyi méretű ellenséggel szemben ők is tehetetlenek. A Föld
pusztulása után az agysebészettel átalakított Közvetítőkre vár, hogy megmentsék
az emberi és a többi fajt, amelyek csatlakoztak hozzájuk a harcban. Az űr
csendjében a Közvetítők az elméjükkel képesek kommunikálni az ellenséggel. De
miután az idegen agresszorok, az Építészek továbbállnak, az emberiség gyorsan
megfeledkezik róluk. Idris, a maroknyi életben maradt Közvetítő egyike, egyetlen
másodpercet sem öregedett vagy aludt, mióta a háború miatt megváltoztatták. Az
egykori hős most szabadúszó roncsmentőként tengeti napjait, és igyekszik
elkerülni a nagyhatalmak figyelmét, amelyek számára a képességei továbbra is
kiemelt jelentőségűek. Ötven évvel a háború után Idris és társai egy
rutinfeladat során valami különlegeset fedeznek fel az űr egy elhagyatott
részén. Egyértelmű, hogy ez az Építészek műve, de vajon azt is jelenti egyben,
hogy az idegenek visszatérnek? És ha igen, miért? Űrgengszterektől, idegen
szekták számító prédikátoraitól és titkosszolgálatoktól üldözötten a roncsmentők
galaxisokon át száguldanak a válaszokért. Ugyanis olyan érték birtokába
kerültek, amit bármi áron meg akarnak szerezni tőlük... Ezzel a sodró lendületű,
Brit SF díjat elnyert regénnyel indul Az idő gyermekei szerzőjének vadonatúj
űropera-trilógiája.