Döbrentei Kornél Ami először megérint Döbrentei Kornél költészetében, az
verseinek párját ritkító dinamizmusa, hatalmas intenzítású, extenzív képeinek
sodrása... Az élet kisszerűségével szemben nagy összeütközések, roppant
küzdelmek színtere a vers: teremtett valóság, ahol a harc hősének és
szenvedőjének egzisztenciális drámája méltóságot és értelmet kap. Az erős
szubjektivitás és vallomásosság, a közösségi számonkérés és az önlefokozásig érő
vizsgálat, a tetemre hívás végső soron a szent és a sátáni egymásnak
feszülésében mint elvonatkoztatott végső létmagyarázatban, illetve a
megtörhetetlenség, a soha meg nem adás morális imperatívuszában fogalmazza meg a
remény elvét a tragikus földi élet fölöttes értelmét keresve. Papp Endre