Költő, barát és szerető Guillaume Apollinaire, a szürrealizmus ?feltalálója?, a
kalligramma névadója kiszámíthatatlan zseni volt. Életútját, költészetét, baráti
társaságát és szerelmeit mutatja be a monográfia a legújabb kutatások
eredményei, a költő utóbbi években megjelent levelezése, fiatalkori naplója
alapján. Noha Franciaországban Apollinaire külföldinek számított, az első
világháború kitörésekor befogadó országa iránti szeretete az önkéntesek soraiba
vezette. Koponyasérüléséig a fronton is naponta írta verseit és
szerelmesleveleit. A huszadik század elejének összes merész újítása jelen van
verseiben a kubizmustól a szürrealizmusig. A kor szinte valamennyi költője és
festője baráti köréhez tartozott: az általa felfedezett Henri Rousseau, Blaise
Cendrars, akinek hatására szüntette meg verseiben a központozást, André Breton,
?a szürrealizmus pápája?, Marc Chagall, aki szelíd Zeusznak nevezte
Apollinaire-t és a legjobb barát, Pablo Picasso, akivel a Mona Lisa ellopásának
gyanújába keveredett, és aki halálos ágyán is költőbarátját emlegette. A barátok
mellett szerelmei hagyták a legmélyebb nyomokat Apollinaire életében és
költészetében. Az angol nevelőnő, Annie Playden, akibe reménytelenül volt
szerelmes, a múzsa és szerető, Marie Laurencin, a szeszélyes és szenvedélyes
Louise de Coligny-Châtillon, a háború alatt megismert és elhagyott Madeleine
Pages, és akit feleségül vett, Jacqueline Kolb. Marie Laurencinnel történt
szakítása után született meg a világirodalom egyik legismertebb verse, A
Mirabeau-híd.