Ne engedj el... Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt
magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják
is - bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan -, hogy ők
különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy
csak azért léteznek, hogy aztán adományozhassanak. De mégis van az életükben
szeretet és szerelem, van lelkük - és a regény főhősei számára még az a
lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is,
kimenekítheti őket előre megírt sorsukból. Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel
kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli
el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy
szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával. A regény
2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is
elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és
Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben
mutattak be. A 2017-ben nagy érzelmi erejű regényeiért Nobel-díjjal kitüntetett
japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan briliáns regények szerzője, mint
a Napok romjai, Az eltemetett óriás, a Klara és a Nap és - mind közül a
legnagyobb világsiker - a Ne engedj el... Témáját és gondolati ívét tekintve
minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk
emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik
Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan,
melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód,
melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir
Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös
fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.