Ismerős ismeretlen Dombrádi Krisztián a modern társadalom gazdasági, politikai
és kulturális szereplőit vizsgálja az egyik leginnovatívabb szociológiai
fogalom, a társadalmi tőke kérdéskörével összefüggésben. E szereplők
megnyilvánulásait kommunikatív kontextusokba ágyazottan, azaz kommunikációs
színterekre vonatkoztatottan értelmezi, és mindig visszacsatol jelenünk fontos
témáira, a versengés, a bizalom, a részvétel és a kollektív emlékezet eseteire.
A szerző elméleti pozícióját két gondolkodási irány határozza meg. Egyfelől
Niklas Luhmann kommunikációelméleti társadalomfelfogása, illetve az erre
vonatkozó kritikai vélemények ösztönzik, másfelől pedig a
társadalmitőke-koncepciók elméleti reflexiója. A kötet alapvető erénye, hogy ezt
a két perspektívát összekapcsolja - amire eddig a hazai társadalomelméleti
szakirodalomban alig történt kísérlet. A hazai közgondolkodásban a luhmanni
megközelítés megjelenítése sajnos alulprezentált, noha külhoni
társadalomelméleti elemzők jelentős része ezt a teóriát az 1968 utáni időszak
egyik legsikeresebb kísérletének tartja, fogalmilag letisztultnak, originális
látásmódot adónak. Dombrádi Krisztián ennek metszetében a modern társadalmakat
ért aktuális kihívásokat elemzi, kitérve az elmúlt évek hazai és nemzetközi
fejleményeire, így okkal várható, hogy a kötet sok szálon találkozik az
érdeklődő olvasók igényeivel. (Karácsony András)