Bolond, homok és tajték ISTEN Amikor a kezdetek idején ajkamra tódult az első
remegő hang, fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt
mondtam: ?Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvénye, s követlek
Téged mindenkor.? De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem akárcsak egy hatalmas
vihar. s ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam
Istenhez. azt mondtam: ?Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál
meg engem, ami vagyok és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem
válaszolt. eltűnt, mint ezer sebes szárny. S ezer év elteltével megint
felmásztam a Szent Hegyre, s újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: ?Atyám, én a Te
fiad vagyok. Szeretetedből és könyörületedből teremtettél engem, s én a
szeretetben és tiszteletben akarom királyságodat örökölni.? De az Isten nem
válaszolt. eltűnt, mint a pára a messzeségben. s ezer év elmúltával ismét
felmásztam a Szent Hegyre, és újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: ?istenem, én
célom és beteljesülésem. Én vagyok a tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok
gyökered a földben, te vagy virágom az égben, s együtt növekszünk a Nap
fényében.? Akkor lehajolt hozzám Isten és fülembe szavakat suttogott. S mint a
tenger, amikor magába öleli a patakot, amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába
engem. s mikor alászálltam a mély völgybe Istent ott is ott volt.