És mindent betemet a hó A fekete hófelhő morogva bukott át a János-hegyen, és
megállíthatatlanul bekebelezett mindent, ami az útjába került. A hideg levegő
sivítva menekült előle, a szúrós februári széltől megborzongtak a Kálvária
mentén álló vörösfenyők. 1924 fogvacogtató telén az öreg Wimmer Marika néni
felfelé baktat a budakeszi Kálvária-domb meredek oldalán. A kápolnába igyekszik,
ám a felszentelt épületben biztonság helyett félelem vár rá. Zsigeri félelem.
Egy oldalsó ablakon betekintve ugyanis szörnyű látvány fogadja: egy fiatal lány
holtteste fekszik kiterítve a templom padlóján. A falu összezár. A lakosok közé
bizalmatlanság kúszik, ami nem könnyíti meg a fővárosból küldött két nyomozó,
Pinelli Károly és Márzay Ottó dolgát. A kutatásukat nem csupán a helyiek
gyanakvása nehezíti, hanem a mindent elfedő havazás is. És ahogy a hó egyre
inkább betemeti a nyomokat, úgy bukkannak elő újabb és újabb holttestek - a
sorozatgyilkost pedig mindenáron meg kell állítani.