Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok
jelen kötete a mondattan területéről gyűjt egybe tanulmányokat, amelyek az
Átfogó magyar nyelvtan című projekthez kapcsolódó elméleti kutatások
eredményeiről számolnak be. A projekt célja az volt, hogy egy angol nyelvű,
elméleti nyelvészeti szempontokat figyelembe vevő, de elméletsemleges leírás
szülessen a magyar nyelv mondattanáról. A leíró nyelvtanok céljain túlmutatóan,
jelen kötetünkben a szerzők az általuk vizsgált jelenségekről elemzést
nyújtanak, kutatásaikat beillesztik a nyelvelmélet legújabb hazai és nemzetközi
eredményei közé, illetve kísérletes adatgyűjtést is alkalmaznak. Az elméleti
szintaktikai kutatásokban már évtizedek óta izgalmas kérdéseket vet fel az
igéből képzett nominalizációk szerkezetének és értelmezési lehetőségeinek
vizsgálata. Kötetünkben több szempontból is megjelenik ez a témakör: egyrészt az
egyszerű főnevet tartalmazó, valamint a főnévi igeneves és -ás/-és
nominalizációs szerkezetek felépítésének különböző megszorításaira kínálnak
elemzést; másrészt az egyszerű és igéből képzett főnévi szerkezeteken belüli
hatóköri értelmezési lehetőségeket vizsgálják; harmadrészt pedig a társas
interakciót jelentő nominalizációkban megjelenő argumentumok értelmezési
lehetőségeit vizsgálják kísérletes módszerrel. Az argumentumok témájában egy
vizsgálat az igék mellett megjelenő kötelező és fakultatív vonzatok lexikai
meghatározottsága mellett érvel, és a magyar igéket csoportosítja vonzatkeretük
szerint. Két tanulmány foglalkozik olyan szerkezetekkel, amelyeknek az egyik
összetevője szabadon csatolódik egy alaptaghoz: az egyik esetben a főnévi
csoporton belüli, úgynevezett szoros értelmezők, a másikban pedig közbevetett
mellérendelő kérdések új szintaktikai elemzését olvashatjuk. Az összetett
mondatok közül a főnévi igeneves szerkezetek állnak két cikk középpontjában.
Elemzést kapunk a tárgyi egyeztetés szerkezeti tulajdonságairól a főnévi
igeneves szerkezetekben, míg egy másik tanulmány egy új jelenség, nevezetesen a
hogy kötőszó melletti főnévi igeneves tagmondat megítélését vizsgálja egy
kísérlet segítségével. A tanulmányok betekintést adnak abba, hogy napjainkban
milyen témák állítják kihívások elé a magyar nyelv mondattanával foglalkozó
kutatókat, és egyúttal azt is felvillantják, hogy milyen kérdésekben milyen
kísérletes módszerek alkalmazása segíti akár a leíró, akár az elemző igényű
nyelvtanírást.