Már megint? Naugye Amikor 2021 tavaszán Nagy Eszter első könyve megjelent, a
magyar Bridget Jonesként emlegették. A párhuzam nem véletlen, hiszen angol
?kolléganőjéhez? hasonlóan őt is egy naplóregényből ismerhettük meg. Mégis van
köztük egy óriási különbség. Míg Helen Fielding közkedvelt karakterének
történetét a képzelet szülte, addig Eszter a saját életéről mesél nekünk ? immár
a második kötetében. Nem beszél mellé, nem csomagolja selyempapírba az
igazságot, egyszerűen csak kimondja, amit gondol. Sőt, szarkasztikus humorának
hála, még viccet is csinál a gondjaiból. Mi pedig vele együtt nevetünk rajta ?
és közben persze magunkon is. Mert Eszter ismeri a legsötétebb gondolatainkat, a
legnagyobb félelmeinket és átérzi a kétségbeesésünket is. Pontosan tudja, milyen
nehéz, ha az ember egyedül neveli a gyermekeit és azt is, hogy albérletből
albérletbe költözni felér egy horrorfilmmel. Ráadásul sokakhoz hasonlóan ő is
naponta megkapja azt a bizonyos rettegett kérdést: ?Hogy lehet az, hogy egyedül
vagy??. Ne tévesszen meg senkit a rózsaszín borító! Eszternek ugyanis esze
ágában sincs tündérmesét írni, sőt! Szembeszáll a közösségi média kifilterezett
valóságával, és szerethetővé teszi a tökéletlen tökéletességet. Miért ne
viselhetnénk büszkén mi is a sebezhetőségünket? Naugye? Naugye! Barna Borbála
újságíró