A béke az egyetlen út Szüntelenül azon kell igyekeznünk, hogy egyszerre legyünk
Athén és Spárta. És egyáltalán nem tudhatjuk: élhetünk-e valaha is normális,
szabad, stabil, biztonságos életet. Fenyegetettség és aggódás nélkül. Lehetünk-e
valaha is otthon. Úgy tűnik, meg kell járnunk a poklot, hogy eljussunk odáig,
ahonnan kivételesen derült időben legalább a mennyország távoli peremét látni.
David Grossman évek óta kommentálja az izraeli és palesztin helyzetet nemzetközi
magazinokban (The Guardian, Frankfurter Allgemeine Zeitung, The New York Times).
De a 2023. október 7-i terrortámadás és az azt követő események után nehéz
megszólalni. Grossman azonban nem lenne önmaga, ha a kezdeti sokk után nem tenné
fel a szükséges és fájdalmas kérdéseket: Hogyan történhetett ez meg? Miért
vesztette teljesen szem elől a botrányaival elfoglalt Netanjahu-kormány Gázát és
az ott élő palesztinokat? És kik leszünk mi, izraeliek, amikor feltámadunk ennek
a tragédiának a hamvaiból? Tizenegy esszéjében Grossman október 7.
(elő)történetét egy nacionalista kormány katasztrofális döntéseinek sorozataként
vázolja fel, és aggódva kérdezi: nézve az elmúlt hetvenöt év történelmét,
válhat-e valaha az erődként működő Izrael Államból igazi, biztonságos otthon
zsidók és palesztinok számára egyaránt?