Szerző: Márai Sándor Az utószót írta: Cserna-Szabó András Helikon Kiadó, 2024
Idegen vagy. Tegyél csodát. Mikor a San Gennaro vérét olvasom, mindig
megtörténik a csoda. Itt minden megvan, itt Márai mindent tud, amit csak író
tudhat. Egyik kezével tájat fest, a másikkal lelket ábrázol. Aki sosem volt
Nápolyban, az is érzi a tenger sós illatát, a reggel fogott hal délutáni szagát,
a szegénység bűzét. Néha kriminek álcázza a metafizikát, néha bédekkernek a
végzetet. Tud feszültséget teremteni és tud lágyan ringatni érzelmekkel. Tud
átlépni a transzcendensbe és tud visszalépni a hótreálba. Érti a szerelmet, a
szentséget, a halált. Egyszerre stiliszta, moralista és költő - vagyis igazi
prózaíró. Tablóban látja az egész európai sztorit, rá is pingálja a málló
vászonra. Néha olyan imádnivalóan veszik el a részletekben, mint egy részeg
panteista tájképfestő. Kegyetlen és könnyed. Romantikus és tragikus. Humora
elegáns és fekete, akár egy világon végighurcolt, de azért megkímélt cilinder.
Sosem szájbarágós, és sosem ködösít fölöslegesen. Parádés szerkezet, vibráló
hang. Ez a regény: világirodalom. - Cserna-Szabó András Már maguk sem tudják,
miben, de reménykednek. Már tudják, hogy nincs hazájuk - egy hazát csak
feltétlenül és véglegesen lehet elveszteni, s történelmi fordulatok legtöbbször
csak ötletszerű, elsietett hazatérésekre adnak módot, de hazát újra nem adnak -,
és mégis várják a postát. Tudják, hogy a haza nemcsak egy térképen
meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem.
Aki ebből az élménykörből egyszer kilépett, hasztalan tér vissza ahhoz, amit
vagy akit szeretett: nem egy hazát talál, nem is szerelmesét, hanem egy országot
vagy egy nőt, aki időközben kissé meghízott, vagy máshoz ment feleségül. A kötet
adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 302 oldal