Útinapló Montaigne az Esszék III. könyvében beszél utazásairól, saját magáról
mint utazóról, az utazási kedvről. A könyv az útinapló vagy útirajz műfajának
kiemelkedő jelentőségű példája, Magyarországon mindeddig mégis ismeretlen
maradt. Montaigne utazása 1580 szeptemberétől 1581 novemberéig tart,
Lotaringián, Németországon és Svájcon keresztül jut el Itáliába. Ismert
gyógyfürdőket keres fel terápiás céllal, Rómában hosszabban időzik, és míg
Svájcon és Németországon csupán átutazik, Itáliát mélyebben megismeri.
Elfoglaltságai, érdeklődése, találkozásai, látogatásai a humanista európai körút
jegyeit hordozzák magukon. A szöveg egy részét egy titkár készítette, aki vagy
Montaigne tapasztalatairól beszél, vagy többes szám első személyben ír, ám aki
Rómában elhagyja a társaságot. Az Útinapló további részét maga Montaigne írta. A
titkár által készített, nem autentikus Montaigne-szövegek kellőképpen tükrözik
ahhoz Montaigne tapasztalatait, hogy a Montaigne-életmű részének tekintsük,
egyes részek egyértelműen Montaigne elmélkedéseinek szabad függő lejegyzései. A
szövegben számos olyan történelmi és földrajzi vonatkozású részlet található,
amely még a művelt olvasóközönség számára is jegyzetet tesz szükségessé, enélkül
csak a korszak történelmében kivételesen jártas kutatók számára lenne
maradéktalanul érthető. A bevezetés, a tárgyi jegyzetek és a válogatott
bibliográfia a felhasznált francia kiadások jegyzetanyagának és dokumentumainak
figyelembevételével készültek, de nem azok átvételei. Újabb szakirodalmi
eredményeket is felhasználtunk, a jegyzeteket a magyar olvasóközönség igényeihez
igazítva.