Krízistől a feloldásig Ez a kötet két konferencia előadásait adja közre,
melyeket Kodolányi János születésének 120. és halálának 50. évfordulóján,
2019-ben szerveztek. A referátumgyűjtemény az író műveinek a 20. század második
felében létrejött, és azóta berögzült interpretációs horizontját kívánja
meghaladni. Eszerint Kodolányi János naturalista-realista elbeszélő, a
parasztság nehéz életkörülményeinek ábrázolója, aki kora szociokulturális
problémáira, visszásságaira hívja fel a figyelmet. Publicista, aki harcos
igazságkeresése közben nem kíméli mások érzékenységét. Az utóbbi húsz évben
született elemzések, illetve a korábban megírt, de cenzúrázatlanul csak az
utóbbi időben napvilágra került művek és ezek értelmezései bebizonyították, hogy
Kodolányi jóval több annál, mint amit az őt beskatulyázó kép sugall. Egyrészt a
társadalmi regény műfajában is alkotott remekművet (ez a Boldog békeidők a
századfordulós Osztrák?Magyar Monarchia falusi mindennapjairól), másrészt saját
kora problémáit mindig örök érvényűen megfogalmazva, az általános emberi
kérdéseket feltéve, azokra lehetséges magatartási válaszokat ? mint elénk
állított modelleket ? adva alkotta meg elbeszéléseit, kis- és nagyregényeit.
Ezzel az egész életművét meghatározó törekvéssel odáig jutott, hogy az emberiség
ősi narratíváit, a szakrális történeteket, a mítoszokat teremtette újjá
nagyszabású mezopotámiai és bibliai témájú regényeiben. Az 1947?56 közti
időszakból származó levelei pedig arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy
Kodolányi János eleven szellemi közegben mozgott mind a két világháború között ?
ekkor az irodalmi élet aktív formálójaként, mint az az Írók Gazdasági
Egyesületének meghatározó tagja, majd 1944-es betiltásáig társelnöke ?, mind a
második világháború idején, mind a szocializmus évtizedeiben.