Az utolsó 450 év Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi,
hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe
kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon
és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan
cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben,
hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról,
hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba.
Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és
filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes
műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a
könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.