Médea és gyermekei Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea
Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga
tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik,
szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a
történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az
összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és
a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az
emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas
szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom
egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét,
ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és
elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként
önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök,
fehérek, németek, románok, egyesekt kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a
hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan
fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba,
fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és
hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol
a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.