Ambíció és kíváncsiság, avagy mi hajtja a tudományos felfedezőket A neves szerző
tizenöt, többségében a 20. század második felében született jelentős felfedezés
mozgatórugóit elemzi olvasmányos, új könyvében, amely speciális szaktudományos
előképzettség nélkül is nagy élvezetet nyújt olvasójának, de amelyet a
szaktudományok művelői is haszonnal forgathatnak. A szerző tizenhárom esetben
személyes kapcsolatban volt a könyvben szereplő Nobel-díjas vagy hasonló rangú
felfedezőkkel. A könyv mindegyik főhőséről elmondható, hogy megvolt benne az
ambíció és a kíváncsiság, de emellett mindegyik felfedező rendelkezett még
legalább egy, a pályája alakulását döntően befolyásoló tulajdonsággal is. A
kettős spirál társfelfedezője, James Watson különösen sikerorientált volt, de a
szerkezetkutatás lehetőségeire vonatkozó tájékozatlansága is nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy kezdeményezze a DNS szerkezetének meghatározását. A 20. század egyik
legnagyobb kémikusa, Linus Pauling döntő felfedezést tett a fehérjék
szerkezetére vonatkozóan, és sikerében nagy szerepe volt versenyszellemének.
Gertrude Elion családtagjai olyan betegségekben haltak meg, amelyek nem sokkal
később gyógyíthatók lettek. Elion egész pályáját a gyógyszerkutatásnak
szentelte. A ma már rutinszerűen végzett mágneses rezonancia képalkotást
elsősorban két olyan tudósnak köszönhetjük, akik megkésve indultak a tudományos
pályán, de később képesek voltak tudásukat egy addig feltáratlan területen
kamatoztatni. Sherwood Rowland szinte akaratlanul ismerte fel annak a veszélyét,
hogy bizonyos vegyületek tönkreteszik a földi életet védő ózonréteget. Vonakodva
bár, de a környezet megmentésének egyik legeredményesebb szószólója lett. Ezek
és a hasonló példák emberközelségbe hozzák a tudományos felfedezéseket és a
felfedezőket. Rajtuk keresztül az olvasó szinte szórakoztató módon tájékozódhat
olyan felfedezésekről, amelyek modern életünk mindennapjait is befolyásolják. A
könyvet számos illusztráció gazdagítja. A magyar kiadás előszavát az a Georg
Klein (Klein György) biológus írta, aki 1957 és 1993 között tagja volt az orvosi
Nobel-díj Bizottságnak. Az előszó szerzője a híres tudós és író Carl Djerassi, a
beköszöntőt a Nobel-díjas Harold Kroto, a bevezetést pedig a Nobel-díjas Robert
Curl írta. A kötet angol nyelvű eredetijéről nyolc Nobel-díjas és hét további
híres tudós nyilatkozott elismerően.