Az ismeretlen népmese A néphit önmagában megfoghatatlan, hozzáférhetetlen
jelenség, észlelni csak megnyilvánulásaiban lehet. Megnyilvánulásainak skálája
igen tág: az ösztönszerű mozdulatban kifejeződő magatartástól a legbonyolultabb
szertartásig, a figyelmeztetés vagy félelem egy odavetett szavától hosszú
történetekig. Történetekig is, mert a néphit világa,ugyanúgy megnyilvánulhat
szavakban, mint a mítosz, vagy az eposz, vagy a mese világa. Vagy inkább csak
Kifejezést keres szavakban, mert kivételes esetektől eltekintve, epikus formát
nem talál. A néphitről történés formájában megfogalmazott beszámoló: monda,
vagyis tudósítás hagyományos ismeretanyagról, de hagyományos forma és epikus
külső nélkül; része a közbeszédnek, megjelenésének alkalma a kimondott vagy a
körülményekben szavak nélkül megjelenő kérdés. A babonás történet, a
hagyománynak ez az egyelőre nagyon kevéssé ismert műfaja az, amelyről most
beszélünk. És ha a mesei hagyománnyal akarjuk összevetni, akkor nem
általánosságban kell tekintenünk, hanem abban a kivételes megjelenésében,
amelyre az imént céloztunk: abban, amikor már kilép a monda köréből amikor már
megtalálta epikus formáját is, vagy legalább is közeledik hozzá.