Transzilvanizmus A 20. századi transzilvanizmuskoncepciók szellemi
autonómiaformákként indultak bő száz esztendővel ezelőtt. E bonyolult eszmekör
változatainak és értékrendszerének, előzményeinek és utóhatásainak átfogó
spektrumát ha nem is áll módunkban teljeskörűen prezentálni, meggyőződésünk,
hogy kötetünk tanulmányai hézagpótló módon mutatnak rá a legfőbb, legjelentősebb
tendenciákra. Az egyes szerzők ? történészek, eszmetörténészek, irodalom- és
sajtótörténészek, művészettörténészek és politikai pályát kipróbáló költők ?
akár egymással polemizálva fejtik ki véleményüket, összegzik az egyes
alterületekről ma tudható ismereteket hosszabb-rövidebb írásaikban. Kötetünkben
ezért is a transzilvanizmus mint eszmerendszer, mint mozgalom, majd mint
regionális cselekvési program, mint irodalmi narratíva és olvasati, értelmezői
keret, illetve mint egykori ? főként a két világháború közötti ?
vigaszideológia, illetve máig továbbélő potenciális szellemiség és megújulni
képes regionalitásprogram kerül szóba. Bízunk benne, hogy a téma iránt érdeklődő
mai olvasó haszonnal forgatja majd munkánkat, melynek révén a transzilvanizmust,
az erdélyi gondolatot a maga történeti formáiban, szükségszerű alakulásaiban,
annak valós arcéleivel és sokszínű változataival együttesen, egészében tudja
szemlélni.